A Tudatosság Játéka

Nyisd ki az ajtót a tudatosság és a lelki szabadság felé!

Élj a lehetőségeiddel, élvezd újra az életed!

A "Tudatosság Játéka" egy komplex terápia a sorsközösségből való kilépésre, hogy újra valódi önmagunkként létezzünk.

Mindenkinek az életében - vagy a családja korábbi életében - történnek traumatikus események, ami miatt rövidebb-hosszabb ideig nem tudja megélni és élvezni az életét, nem haladnak a dolgai, nem tud előrelépni. Mindenféle testi és lelki panaszok jelentkezhetnek, esetleg nem működnek a párkapcsolatai, elkerülik a szakmai sikerek, vagy instabil anyagi helyzetbe kerülhet. Sokféle keserves élethelyzet adódhat, amelyekben egy a közös: az ember valamilyen oknál fogva nem látja meg a körülötte lévő lehetőségeket, amelyek segítségével kimászhatna a gödörből és kinyithatna ajtókat egy boldogabb, új élet felé. De vajon honnan jön az a hatalmas, szürke felhő, ami eltakarja a szemünk elől ilyenkor napot? Hogyan lehetne elkergetni, hogy újra átjárjon minket a napfény? A "Tudatosság Játéka" erre a kérdésre adja meg a választ. M.Cs. írása

"Az eszköz, amit adunk a tudatosság. Aki hozzánk jön, annak valamilyen elakadása, problémája van, mi pedig erre a problémára tudunk ránézni és új nézőpontokat adni. Megláttatjuk, hogy milyen szálak működnek az elakadás mögött. Ha az ember már látja a probléma gyökerét, akkor tud rajta változtatni, más szempontok szerint dönteni, így megszűnhet a rossz - akár generációk óta fennálló - minta hatása. Lehet, hogy valaki nem is a saját életét éli, hanem a szüleinek, vagy a nagyszüleinek az életét. A mi célunk az, hogy aki hozzánk jön, az közelebb kerüljön saját magához, a saját vágyaihoz és céljaihoz, ne valaki másnak a sorsát akarja a hátára venni és megoldani. A terápiás folyamat során az egyéni és a családi "csomagokat" próbáljuk letenni. Sokkal könnyebb az élet, ha minél kisebb puttony van a hátunkon és saját magunkat választjuk mások helyett!" / Jenei Éva Erika Szimbólum Tudatosság kezelő/

Ha más sorsát akarjuk magunkra venni - persze többnyire önkéntelenül, nem tudatosan -, az mindig lötyögni fog rajtunk vagy szorítani fog minket, mint egy másik ruha, amit nem ránk szabtak. Ezek a "ruhák" lehúzhatnak, nyakban szűkek lehetnek és fojtogathatnak, vagy olyan hosszúak, hogy folyton elbukunk benne... de, ha hellyel-közzel illene is ránk, az a biztos, hogy nem a miénk! Ennek az eljárásnak a célja, hogy vegyük le magunkról ezeket a divatjamúlt, minket akadályozó ruhadarabokat, és vegyünk fel egy olyat, amit pontosan ránk szabtak. Sokkal könnyedebb lesz benne a léptünk...

"Miután a terápia során az ember felismerte a problémája gyökerét és tudatosodott benne, a trauma kioldódik és az illető tovább tud lépni. Ennek eredményeképpen fogja meglátni maga körül a lehetőségeket, amelyek a boldogulásához, a sikereihez járulnak hozzá. Ez olyan, mint amikor az autóban ülve a szélvédőn a hótól vagy a kosztól csak egy pici lyukon keresztül látjuk az utat. Ha letisztítottuk, az egész horizontot belátjuk. Hatalmas a különbség!" /Szépvölgyi-Hunti Eszter kineziológus/

Hogy hogyan működik ez a módszer? Jelen van egy energetikai tér. A terapeuták elengedik a kontrollt, sajátos technikával átadják az irányítást az Univerzumnak, hogy megmutassa honnan, milyen szálon induljon el a Tudatosság Játéka, és ezzel a technikával haladnak egészen a végéig. Így sokkal messzebbre jutnak az elakadásokat, problémákat illetően. A szakemberek "véletlenszerű" húzások segítségével átlényegülnek és belehelyezkednek az egyes személyek, én-részek szerepébe, s közben azt figyelik, hogy milyen technika fogja oldani az adott helyzetet. Miután eljátsszák, megjelenítették az adott szituációt vagy én-részt, feloldották - különböző módszerekkel, eszközökkel - továbblépnek a következő probléma-, ill. témakörre. Ez egészen addig tart, amíg meg nem születik valami új, valami teresebb, táplálóbb valóság.

Sokféle eljárást ötvöznek a "Tudatosság Játéka" során, attól függően, hogy abban a pillanatban, annak az embernek, abban az elakadásban éppen mi tud segíteni a leghatékonyabban. Ilyen módszerek pl. a családállítás, kineziológia, a szimbólumterápia, az Access bars, vagy akár lehet zene, könyv, vagy festmény is.

Aki a problémát hozta nem csak egy mozit vagy színdarabot néz, hanem aktív részese is ennek, hiszen rajta keresztül jönnek az érzetek, és vele együtt dolgoznak a segítők.

"Amit észrevettünk, hogy sokkal mélyebbre megyünk az elakadásokban és azok oldásában,

mint egy állítás, amelyik csak egy szálat, egy témát dolgoz fel. Sok sikerélményünk van, számos pozitív visszajelzést kapunk. Számtalan olyan eset van, amikor kezelés után megszületik a baba, helyreáll a kapcsolat. Amivel kapcsolatban a leggyorsabb eredmények születnek, az a szülőkkel való viszony javulása."/Jenei Éva/

"Nem mindegy, hogy egy fagyis dobozból csak a fagyi tetejéből veszünk le egy kicsit, vagy alaposan belemerítjük a kanalat, és egy egész gombócot leveszünk belőle..." /Szépvölgyi-Hunti Eszter/

Ez a technika nagyon mélyre hat, mint az előbb említett fagyis kanál, fontos, nagy történeteket hozhat fel, aminek idő kell a megemésztéséhez, ezért ezt nem szabad hetente, havonta alkalmazni. Viszont lehet más technikákkal felgöngyölíteni a szálakat, ami lehet kineziológia, acces bars, pszichológia, bármi, ami a felszínre került problémát segít feldolgozni, átértékelni.

"Ha valaki eljön hozzánk erre a terápiára, akkor olyan mélységeket tud meglátni az életét illetően, ami hatalmas változásokat tud generálni. Olyan, mintha kinyitnának előtte addig zárva tartott ajtókat. Rá fog látni arra, hogy hol van az elakadása, hogyan tud onnan továbblépni és észre fogja venni a lehetőségeit..." /Szépvölgyi-Hunti Eszter/

Ez a módszer segítséget nyújt az alábbi helyzetek esetén:

• önbizalomhiány
• szorongás
• párkapcsolati probléma
• szülőkkel való rossz viszony
• karrierproblémák
• önelfogadási problémák
• testképzavar
• jövőkép hiány
• depresszió

Lényegében mindenkinek hasznos, aki megrekedt valahol, aki teljesebb, eredményesebb, boldogabb és ön-azonosabb életet szeretne élni.

A terápián, a "Tudatosság Játékán" sokan részt vettek már az évek során. Érdemes beleolvasni a tapasztalataikba, hogy hogyan élték meg a terápiát és milyen hatással volt az életükre.

Az eredmények

"Nagyobb lett az önbizalmam és sokkal optimistább lettem, jobban látom azt, hogy mik azok a dolgok, amik felé nekem el kell mennem. Másrészt, furcsa, de valahogy folyton a jelenben vagyok, csak a ma létezik, nincs az a rengeteg zavaró, és nyüzsgő negatív gondolat a múltról és a jövővel kapcsolatban. Jellemző volt, hogy folyamatosan a múlton rágódtam, vagy a jövő félelmeit vetítettem előre... most pedig markánsan a jelenben vagyok." /Zoltán 45 éves/

"Sokkal jobb fej vagyok magammal, végre visszanyertem a jobbik énemet, újra visszanyertem az önbizalmam. Ha egy napomra tekintek, akkor bizakodó vagyok, és látom azt a rengeteg lehetőséget, ami várhat rám. Optimistább lettem. Nem szorongva kelek, hogy ma milyen rossz dolog fog történni, hanem beszálltam újra a játékba. A játékkal, a társakkal vagyok elfoglalva, nem ülök a kispadon, és nem tekintgetek folyton a hátam mögé a félelmetes és mély szakadékba, ahol ezer rémséges dolog ijesztgetett... Végre fontos lettem magamnak. Még eléggé nyavalyás és fáradékony vagyok fizikailag, de lelkileg kezdek megerősödni..." /Laura 28 éves/

"Alapvetően változott meg a hozzáállásom, a közérzetem. Nem varázslat, nem értem el a nirvánát, és nem lettem "super woman", de lényegi változások történtek. Lássuk mik is ezek: Levettem az anyukám élete felett érzett felelősséget a vállamról, ami nekem borzasztó nagy teher volt. Nem azért mert őt én nem szeretem, nem támogatom, csak magát azt a tényt, hogy én vagyok teljes körűen felelős az anyám életéért és a jólétéért, ezt leraktam. Azt mondtam, hogy ő is egy felnőtt ember, ha vele bármi rossz történik az nem az én hibám. Ezt én 10 évesen vehettem fel a hátamra ezt a terhet, mert ő a felelősségét, teljesen tudattalanul rám pakolta, én meg egy intelligens kisgyerek voltam, ráadásul érzékeny is, és a gyerekek eleve magukra vesznek mindent, mert egoisták és azt hiszik, hogy a világ körülöttük forog és minden belőlük ered, meg tőlük származik." /Boglárka 34 éves/

"Egy csomó alapvető tünetem tűnt el, pl. reggeli szorongások ébredéskor. Folyamatosan azt érzékeltem korábban, hogy zsibong az agyam mindentől, és túl vagyok terhelve, tele vagyok mindenféle gondolatokkal, meg feladatokkal. És most ez a zsibongás eltűnt. Olyan mintha elmentem volna nyaralni, és nem foglalkozok ezer dologgal. Talán a saját életembe jobban beleálltam, nem más életét élem, hanem a sajátomat." /Katalin 54 éves/

A terápia

"Eleinte furcsa volt, hogy ketten ülnek velem szemben, de nagyon hamar feloldottam és rájöttem, hogy ez a két ember bármit mondok, bármit csinálok, most csak rám figyel és minden szakmai tapasztalatát, empátiás készségét mozgósítva azon van, hogy nekem segítsen.

Először nagyon kedvesen elmesélték, hogy mi az, ami most történni fog, mivel fognak nekem segíteni. A "Tudatosság Játéka" egy komplex terápiás rendszer. Ebben alkalmaznak minden olyan technikát is, amit a hosszú évek során megtanultak és eredményesnek találtak. Ezek pl. a kineziológia, a szimbólumterápia, Access Consciousness és más hasonló módszerek.

Miután röviden elmondták, hogy mi a "valami" lényege, máris a közepében találtuk magunkat, ugyanis megemlítettem egy pár napja történt, érthetetlen kiborulásomat...

Részletesen kifejtettem, hogy mi az, ami gondot okoz. Az elmondottakból a fontos szavakat , kifejezéseket, amelyek meghatározóak a történet szempontjából leírták egy papírra, majd amikor úgy éreztem, hogy minden lényegeset megosztottam velük, akkor fogták ezt a papírt és a szavak mentén darabokra vágták.

Fogták ezeket a kis, szavakat tartalmazó cetliket, belerakták egy hangtálba felváltva ebből húztak kettőt, hármat. Ez lett az alapja a Tudatosság Játékának. Magukra ragasztották ezeket a cetliket, és szinte azonnal átlényegültek, átváltoztak...

Mint egy színdarabban néztem a "színészeket", akik most az én gondolataimat, érzéseimet, én-részeimet keltették életre.

Nagyon megindító látni és hallani magamat, a gondolataimat... kívülről. Egy alkalommal például a merev, felnőtt és sérült énem vitázott az egészséges gyerek-énemmel azon, hogy miért nem vidám, miért nem játszik, miért nincs ereje, ideje élvezni az életet... Komoly vita alakult ki közöttük, de a végén feloldódott a különböző technikáknak és eljárásoknak köszönhetően a rosszul működő én-részben a feszültség és megoldódott a helyzet. Ez a különleges párbeszéd, rituálé számtalanszor megismétlődött, mindig több és több kioldódást, megoldást, és megkönnyebbülést vonva maga után. Úgy gyógyítgatták egyik lelki sebemet a másik után, mint két ügyes kezű nővér...

Láttam magam előtt megtestesülni a vívódásaimat, félelmeimet, magam előtt is eltitkolt belső hangjaimat... Lényegében pontosan ugyanazt hallgattam, mint máskor, csak a hang a kívülről szólt...

Az egész nagyon megdöbbentő volt, másrészt hatalmas megkönnyebbülés, mert végre nem egyedül voltam a fejemben. Abban a pár órában nem egyedül cipeltem a terheimet, hanem volt két segítőm, két ideiglenes anyám, aki minden erejével támogatni, megérteni és segíteni próbált. Mint egy színdarabot néztem, hogy milyen belső párbeszédek zajlanak bennem, hogy ezek a részek hogyan érzik magukat és miként gondolkodnak, miként érvelnek, milyen elgondolások mentén hoznak döntéseket. Azt is láthattam, hogy miért nem tudnak helyesen, jól és hatékonyan cselekedni.

Amikor felvetődött, hogy mindenféle testi problémáim vannak, akkor kiderült például, hogy nekem ez egyfajta kapcsolódás a családomhoz, ahol nagyon sok egészségügyi probléma jelentkezett az idők során. Ha én is betegségekkel küzdök, akkor hozzájuk tartozom.... Sőt át tudok venni tőlük terheket. (Persze, mint megtudtam ez nem egészen így van, nem segítünk igazán ezzel.)

Mint minden egyes etap végén itt is jött a kérdés, hogy "hajlandó vagyok-e ezekről a - jelen esetben a betegségekről - lemondani"? Sok esetben nagyon könnyen mondtam azt hogy hajlandó vagyok, de még mennyire! Ezért jöttem, naná! De néhány esetben azt éreztem, hogy ragaszkodok ezekhez a rossz működésmódokhoz, főleg olyankor, amikor azt éreztem hogy ez kapcsol a családomhoz, nélkülük elveszett lennék, nekem velük sorsközösséget kell vállalnom. Néha nehéz letenni a súlyokat, csomagokat, hiszen olyan régen cipeljük már...

Megnyugtató, biztonságos érzés volt, hogy mind a ketten több órán keresztül csak rám figyeltek és semmire nem mondták azt hogy, "ugyan már ez nem probléma!", "most miért nem tudod letenni?" , "szedd össze magad!" vagy , hogy "hagyjál már a hülyeségeiddel! "...

Már önmagában az segítség, hogy két jó nevű és hatalmas empátiával rendelkező, tapasztalt szakember minden idegszálával rám figyel és elfogadja azt, amit mondok, és nem tudok rosszat mondani, mert minden helyes és elhiszik nekem, amit érzek.

Visszagondolva erre az eseményre nagyon jó érzések töltöttek el. Még másnap is velem volt ez a két segítő szakember lélekben. Úgy éreztem, mint ha két anyuka lenne velem a nap folyamán, fogná két oldalról a kezemet, én pedig közben kislány lehetek újra.

Világossá vált számomra hogy mivel az én családomban szinte mindenkinek megvolt a maga nagyon komoly terhe, ezért én kislányként ezeket megpróbáltam átvenni. Azóta is cipeltem és magamat hibáztattam sok mindenért. Sorsközösséget vállaltam velük, átvettem a terheiket, a gondolataikat, a félelmeiket és emiatt sokszor saját boldogulásom útjában álltam.

Rávezettek arra is, hogy megvan a saját életemnek a maga nehézsége, nem cipelhetek feleslegesen más emberhez tartozó terheket. Hiszen nekik sem segítek ezzel. Elfogadtatták velem, hogy segíteni akkor tudok, ha a saját életemet élem és megvalósítom azokat a célokat, vágyakat, amikre nekik nem volt lehetőségük, hiszen ha én egy magasabb fokon élem az életem, nagyobb elégedettségben, sikerben akkor az egész család egy "könnyebb vágányra" kerül.

A másik tanulság hogy nem létezünk önállóan. Szeretünk egymáshoz kapcsolódni, közösségben vagyunk teljes egészek. Közösségben vagyunk biztonságban. De nem csak testileg, hanem lelkileg is össze vagyunk kapcsolva és nemcsak térben, de időben is. Visszamenőleg sok-sok generáció áll mögöttünk, sok esetben együtt gondolkodunk, lélegzünk és az ő gondolatvilágukat, megküzdési módszereiket alkalmazzuk , még akkor is ha azok már nem időszerűek és már réges-régen nem hasznosak számunkra." /M.Csilla Éva, Budapest/

A terápiára a következő telefonszámokon, illetve email címeken lehet jelentkezni:

Szépvölgyi-Hunti Eszter
+36 (20) 286 1818
szepvolgyieszter@gmail.com

Jenei Éva
+36 (70) 908 3113
jenei.evaerika@gmail.com